A szeretet nem más, mint késznek lenni arra, hogy olyan dolgokat tegyünk meg a másikért, amelyek – akár a mi érdekeinkkel szemben is – az ő érdekeit szolgálják.

A szeretet tehát egy elhatározás. Mégis gyakran szembesülünk azzal, hogy sokan felelőtlenül használják ezt a szót, mert nincsenek tisztában a valódi jelentésével. Többen a ragaszkodással, a birtoklás vágyával azonosítják a szeretetet. A szeretet azonban több mint egyszerű vágy.

A szeretet ad, a vágy elvesz.

„Szeretlek, mert…”. Ha fejben be tudjuk fejezni ezt a mondatot, akkor már nem beszélhetünk szeretetről. Akkor már arról van szó, hogy a másik rendelkezik – illetve úgy véljük, hogy rendelkezik – egy vagy több olyan tulajdonsággal, amelyet értékelünk. Az pedig, hogy valakit értékelünk, önmagában még nem jelenti azt, hogy szeretjük is.

„Szeretlek, ha…”. Szintén nem beszélhetünk szeretetről, ha a másikat próbáljuk megváltoztatni és olyanná formálni, hogy számunkra ideális legyen. Ilyenkor nem szeretjük őt, sőt, sokkal inkább gyűlöljük és bántjuk, amiért nem tud olyan lenni, mint amilyennek elképzeljük. Nem véletlenül mondják tehát: „feltétel nélkül szeretni”.

Láthatjuk, hogy a tévesen értelmezett szeretet képes kárt okozni vágyunk tárgyában. Pedig a szeretet lényege éppen az, hogy - akár önmagunkkal szemben is - megóvjuk azt, akit szeretünk.

Szeretni egyenlő sebezhetőnek lenni.

A szeretet tett, ezért mindig tudatos. Ellenben a vággyal, amely mindig ösztönös. A szeretet bizonyos mértékben magában hordozza az önfeladást is. Ha viszont feladjuk önmagunkat és teljesen átadjuk magunkat a szeretetnek, azzal sebezhetővé válunk. Szeretni valakit egy olyan kockázatvállalás, amiért cserébe nem várunk semmit. Emellett a másik – az általunk létrehozott támadási felület miatt – képes az iránta érzett szeretetnek megfelelő csapást mérni ránk - akár akaratán kívül is -, így sokan ezért távol tartják magukat a szeretettől.

Kapcsolataink igazi mércéje az egymás iránti szeretet.

Az egymás közötti viszonyaink minőségét – legyen szó bármilyen emberi kapcsolatról – az határozza meg, hogy milyen mértékben vagyunk képesek a másikért tenni a saját érdekeikkel szemben. (Ezt akár pontozhatjuk is egy nullától tízig terjedő skálán.) Ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg kapcsolatainkat, előfordulhat, hogy többet átértékelünk majd közülük. Lehet, hogy a szülő csak haver, a barát csak egy ismerős, a párunk pedig kifejezetten ellenség. Vagy éppen fordítva.