Eddigi életem során sokat gondolkodtam. Ami egyrészt jó, mert így szinte sosem hoztam elhamarkodott döntéseket, ezért kevés dolgot bánok. Másrészt rossz, mert:

a gondolkodás megfoszt a pillanattól.

Akárhányszor gondolkodunk a múltról vagy a jövőről, addig elszakadunk a jelentől. Pedig a jelen az egyetlen, amiben létezünk, amiben - relatíve - biztosak lehetünk.

A múlt, vagy jövő csupán illúzió azok számára, akik még nem tanulták meg élvezni a jelent.

Elhatároztam tehát, hogy nem leszek tovább tétlen. Nem élek illúziókban csak azért, mert nem vagyok elégedett a jelennel.

Kezdésképpen útjára indítom életem első blogját, mely remélem, hogy másokat is gondolkodásra és tettekre ösztönöz.

Fogadjátok szeretettel:

L. Balázs