A fenti mondás gyakori közhely, és igen veszélyes is, ha belegondolunk valódi mondanivalójába.

Téves ugyanis a mondás azon kiindulási alapja, hogy van egy "Én", aki el tud fogadni valakit, aki szintén "Én" vagyok, tehát "Én ketten vagyunk". Csak "Én" létezem ebben a testben, senki más, így önmagam elfogadása nem csak értelmetlen, hanem fogalmilag kizárt is.

A mondás egyik - mondhatni csekélyebb - veszélye tehát abban áll, hogy ránk kíván kényszeríteni egyfajta kettős személyiségű, skizofrén gondolkodásmódot, ami eléggé összezavaró tud lenni.

De ki vagyok "Én"?

Igazából fogalmunk sincs arról, hogy ki az az "Én", az az "Önmagunk", akit el kellene fogadnunk. Így ahhoz, hogy elfogadjam, előbb meg kellene határoznom önmagam. De mi az, ami miatt én én vagyok? Az külsőm, a gondolataim, az érzéseim? Esetleg az iskolai végzettségem, a családom, a barátaim, a pénzem, az autóm, a foglalkozásom vagy a munkám tesz azzá a valakivé, aki én vagyok? Esetleg ezek összességéből rajzolódik ki a személyiségem? Mi a helyzet, ha tévedek, és amiket a személyiségem részeiként fogok fel, azok valójában csak rám kényszerített vagy önként vállalt szerepek, amelyek képzelt börtönt képeznek a valós személyiségem számára?

Ha elég időt szánunk a gondolkodásra, akkor rá fogunk jönni, hogy az eljátszott szerepeink ugyan megmutathatják, hogy éppen milyen élethelyzetben vagyunk, de minket nem ezek határoznak meg. Hát akkor mi?

Ahogyan nem tudjuk "Önmagunkat" elfogadni, ugyanúgy nem vagyunk képesek "Önmagunkat" meghatározni sem. Ha le is tudnánk vetkőzni magunkról az összes szándékos és beidegződött szokásunkat és szerepünket, ami megmaradna, - ha maradna egyáltalán valami - azok lennénk mi.

Önmagunk ismerete híján a "Fogadd el önmagad" mondanivalója csak annyi lehet, hogy bármilyennek is gondolod éppen, ebben a pillanatban a saját életed, azt fogadd el úgy, ahogy van. Ne küzdj ellene, törődj bele abba, hogy ez a legtöbb, amit ebben az életben elérhettél és neked ettől úgysem lesz jobb. Ha ezt elfogadjuk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez így is lesz..

A mondás másik, jóval komolyabb veszélye tehát abban áll, hogy le akar minket beszélni a tettekről, determinálni próbál jelenlegi helyzetünkben, állapotunkban.

Ugyanis aki bármit is elfogad, egyben elfogadja annak megváltoztathatatlanságát is.

Éppen ezért azt javaslom, hogy ha ilyen tanáccsal találkozunk, mosolyogjunk egyet, majd tegyük az ellenkezőjét: ne fogadjuk el az önmagunkról alkotott képünket, ne törődjünk bele a jelenlegi helyzetbe, ne érjük be kevesebbel. Egyszerűen csak cselekedjünk.